A finn óvodák elég jól felszereltek, és sok minden van, ami alapnak számít, például a 2 darab tablet/csoport, a magasított székek és asztalok, hogy nekünk a dolgozóknak ne kelljen lehajolni, mikor letöröljük étkezés után.
Ilyen építőkockáink is vannak
A magasított asztalok és székek eléggé megkímélik a derekunkat, mivel sokat kell hajolgatnunk a munka során, így ahol lehet ergonomikus eszközöket, bútorokat használunk. Álljunk is meg ennél a szónál, és munkavégzési szemléletnél, ergonomikus. Nekem gyógytornász diplomám (is) van, de Magyarországon a 4 éves főiskolai képzés alatt egyszer sem esett szó arról, hogyan érdemes (ergonomikusan) végezni a gyógytornász munkát, hogy a derekunk ne menjen tönkre. Itt a gyakorló ápolói tanfolyam kb. negyedik hetében már tanultuk, gyakoroltuk is, majd a szakosodás alatt is visszatértünk rá, ÉS a munkahelyeken tetten érhető a bútorok kialakításában és magasságában ez a szemlélet. Én a magam részéről nagyon hálás vagyok ezért, mert nekem a derekam „érzékeny”, és sokszor fáj. Ha valakit érdekel, Tamperében ettől a cégtől van minden bútor az oviban. (Nem kapok százalékot, csak lusta vagyok a képeket leszedni egyesével.)
A játékokról/társasokról nem írok túl sokat, nyilván minden csoportban van, és a gyerekek életkorának megfelelő szintűek. Sokszor cseréljük őket, mert elég sok van a raktárban, sőt néha jönnek új játékok is. Máskor kölcsönkérünk másik csoportból valamit, ha éppen úgy érezzük feltámadt az érdeklődés, pl. a hercegnők iránt és az egész oviban csak egy kastély és pár garnitúra hercegnő jelmez van. Máskor egy témához szedünk össze mindent, ami az óvodában fellelhető, pl. a tenger.
személyes kedvencem, a „luggató”
A nagyobb gyerekek csoportjaiban általában minden szabadon elérhető a polcokon, a színezők, a hama gyöngyök, a kirakók, a színes papír, a ragasztó és a gyerekolló is. Az én személyes kedvencem ez a „luggató”, ami sok szempontból hasznos, és az ollóhasználat bevezetője, alternatívája. Szerintem ilyen nincs Magyarországon, az én gyermekkoromban biztosan nem volt. Erre bármilyen előre rajzolt keményebb papírt rá lehet tenni, amit a gyerek aztán „körbe lyukaszt”. Jobb esetben a gyerek kér segítséget, ha valahol elakad, de inkább fél szemmel igyekszünk követni ki milyen kreatívkodásnak áll neki éppen. Az irányított foglalkozásokon aztán mindenféle kincsek (pl.toboz) is előkerül a raktárból, és ilyen csodák születnek például a karácsonyi vásárunkra:
Vannak eszközeink arra is, hogy a gyerekek felfedezhessék a környezetüket; nagyítók, mérlegek, elemlámpa. Ezekkel is nagyon szívesen játszanak bent, illetve amikor elvisszük a kiruccanásokra az erdőbe, akkor nagy érdeklődéssel nézegetnek bogarakat a nagyító alatt. Általában az udvaron álló tárolóban (vagy raktárban) is tartunk nagyítót, hogy ha bármi érdekes kerül a szemünk elé, akkor megvizsgálhassuk.
Az udvaron is sok játékunk van, vödrök és lapátok minden mennyiségben és méretben, télen többek között hólapát és szánkó. A konyhákban már nem használt edények, sütőformák, bármi IS az udvaron végzi, mint játék. Kismotor, autók, talicska, hullahopp karika, labda, stb., ez gondolom hasonló Magyarországon is. Az udvar „berendezése" a csúszda (kicsiknek egy kisebb csúszda), a hinta és a mászóka. Valamint minden finn óvoda udvarán van kis házikó (akár több is), amibe elbújhatnak vagy felmászhatnak rá. (Ennek a példánynak a tetejére én rajzoltam unalmamban egy záró műszakban. A fa odvában egy mókus él, ha nem lenne látható :)
A tornaterem szintén minden óvoda része, a hozzá tartozó rengeteg felszereléssel. Ez nem csak a trambulint, a padokat vagy a bordásfalat jelenti, hanem sok esetben például különböző kártyacsomagokat, amivel a csoportnak valamilyen speciális foglalkozást lehet tartani. Idén például kaptunk egy csomag gyerekeknek való állatos jóga kártyát, amit a tornatermi foglalkozás végén ki is próbáltunk és gyerekek, felnőttek egyaránt élvezték. Ezeket az eszközöket nem csak a tornateremben, hanem a csoportban is használjuk például mielőtt mennek a gyerekek a csendespihenőre, építünk nekik egy „álomösvényt”.
A tornatermünk berendezve egy esős napon, mikor nem tudtunk kint játszani
Könyvekből, CD-kből, de még kazettákból is Dunát lehet rekeszteni, sok az olyan CD, amit a tornafoglalkozások alkalmával használunk, mert fel van énekelve a feladatsor. Vagy csak zenei aláfestés a szaladgáláshoz. A könyvekről, könyvtárról külön poszt lesz, ezért nem írok erről most.
Végezetül térjünk ki a technikai felszereltségre. Mint már említettem minden csoportban vannak tabletek. Ezeket ritkán (heti egyszer-kétszer) adjuk a gyerekek kezébe, akkor is természetesen 5, maximum 10 percben meghatározva a használati időt/gyerek. Inkább mi felnőttek használjuk, szemléltetésre vagy a dokumentációra. (Tavasszal rövid videókat készítettünk a gyerekekről a szabad játék alatt, az irányított foglalkozásokon, vagy a kiruccanások alkalmával, és ebből raktunk össze a szülőknek egy 30 perces videót. A korona miatt ez lett az idei tavasz ünnep „műsora”.) A felnőttek részére a csoportokban szokott lenni egy asztali számítógép, sokszor nyomtatóval összekötve. Mindenképpen van egy ilyen gép a felnőttek tartózkodójában, egy nagyobb nyomtatóval, ami fénymásoló is egyben. A legtöbb helyen már vannak nagy monitorok, a falra szerelve, vagy mozgatható formában, a tornateremben.
Ezekkel a nagy kijelzőkkel tárolási gondunk szokott lenni
