Finnországban nincs bölcsőde. Van szó rá (kikerestem anno), de az intézmény már nem létezik. Itt az óvodákban vannak a 3 év alattiak és a 3-5 évesek csoportjai, valamint a vegyes, vagy, ahogy itt hívják: testvércsoportok 1-5 éveseknek, ahová nem feltétlenül testvérek járnak (sőt!), de ez a neve, testvércsoport. Ennyi lenne az életkor szerinti felosztás.

Működésileg lehetnek a már említett hosszabban, vagy nonstop nyitva tartó csoportok, és vannak integrált csoportok, ahol általában a gyerekek fele rendelkezik valamilyen hivatalos diagnózissal, vagy papírral a problémájáról, ami miatt speciális ellátást igényel. Az integrált csoportokban mindig dolgozik egy segítő, de lehet a gyereknek saját személyes segítője is. (A személyzet összetétele lesz a következő poszt.)

Csoporton belül életkortól függően maximum 12 vagy 24 gyerek lehet. Hivatalosan úgy tanították nekünk, hogy Tampere városa a 3 év alatti gyereknél 4 gyerek/1 felnőtt arányt, a 3-5 éveseknél 7 gyerek/1 felnőtt arányt szabja meg. Ez a szabályozás városonként változhat kissé, főleg a 3-5 évesek csoportjában, ahol sokan hajlanak a 8/1 arányra, és a gyakorlatban (bár senki nem szereti, de sok a gyerek, akit el kell helyezi) Tampere városában is igen sok helyen 22-23 fősek a „nagyok” csoportjai.

Sárgafejű királyka, Európa legkisebb madara (olvass tovább, kiderül, mit keres itt)

A vegyes csoportok egy picit szürke zónába esnek, vegyük példának az én legutóbbi csoportom. 17 gyermekkel vágtunk neki az oktatási évnek augusztusban. (Itt 2 héttel el van csúszva a naptár, júniusban már nincs iskola, viszont augusztus elején kezdenek a gyerekek, illetve az óvodában a hivatalos nyári szünet 5 hét, július teljesen, meg általában augusztus első hete). A 17 gyerekből akkor 9 még nem töltötte be a hármat (kettő éppen betöltötte az ovikezdés előtti hétvégén), azaz a csoport létszáma 8+(9x2) azaz számszakilag 26 fő volt. (Mivel a 2 évesek duplán számítanak. Nem beszélve az éppen hármat betöltött gyerekek, akik szombatról vasárnapra, hopp, nem lettek birtokában minden olyan képességnek, ami „papíron” egy 3 évest jellemez.) Erre a 17 (26) gyermekre voltunk mi egész évben hárman, egy óvónő és két gyermekgondozó. És ez a 26 csökkent szépen minden szülinappal. Közben persze kaptunk 2 új gyereket (szintén 2 évesek), szóval sosem álltunk nyerésre, de hát, a vegyes csoport az egy ilyen buli. Ami nem öl meg… ugye :) A matekot nem a sírás-rívás végett írtam le. Ha jól emlékszem Magyarországon még rosszabbak az arányok. Inkább csak igazolni szeretném az „itt sincs kolbászból” elméletét. Legalábbis nekem gyakran folyt a víz a xxxxxxxxx is.

Az integrált csoport kisebb létszámú, ahol eddig dolgoztam, ott 14 gyermek van 4 felnőttel, akik közül kettő az óvónő, és egy a segítő. A gyerekek között van Down szindrómás, vagy olyan, akinek epilepsziás rohamai lehetnek, vagy fejlődésben elmaradott gyerek.

Egy óvodán belül a csoportok száma változó. Sajnos kezdünk elmenni a mamut intézmények irányába, ami szerintem nem a legjobb a gyerekeknek. Dolgoztam 2 és 4 csoportos óvodában is, valamint tanulóként hónapokig egy 8 csoportos oviban voltam. Szerintem a 4 csoport az ideális. A kettő túl pici, és ott nagyon nagyon jó munkaközösségnek kell lenni, mert egy ember is igen mérgező tud lenni. (Pláne ha 2-3 dolgozó állandóan veszekszik-saját élmény.) A négy csoportnál nagyobb ovik pedig abból a szempontból nem jók, hogy ott a nevelőknek esélyük sincs minden gyereket megismerni (akár csak egy kicsit is), és egy bizalmi helyzetben ott lenni, ha kell, és ha a saját nevelő például már elindult haza, de a gyermeknek szüksége van egy felnőttre, akivel jó kapcsolata van.

A csoportok nevéről: itt nagyon fontos az egyenlőség, minden téren. Így például egymás között mondunk ugyan olyat, hogy a nagyok vagy a kicsik, de hivatalosan a csoportok nevei teljes egyenrangúságot tükröznek. Példák: len, pipacs. Vagy, veréb, sárgafejű királyka, ökörszem, erdei pinty (ez volt a legutóbbi munkahelyemen). Vagy menta, bors, majoránna, szegfűszeg, mák (ez lesz a következő helyen). És ezek mind többesszámban, csak az úgy még hülyébben hangzik magyarul :), finnül tűrhető, bár nem egy oviban beletört a nyelvem néha, pláne ragozással. Én idén a sárgafejű királykák gyerekgondozója voltam, augusztustól pedig a mákocskáké (nem tudom szabad-e becézni) leszek. Akik amúgy 3 év alatti totyogók, szóval… ennyit az egyenlőségről, igenis kiderül a névből a méret :)

Unikko-pipacs vagy mák

Végül röviden, de megemlíteném, hogy Finnországban kötelező az iskola előkészítő, így az 5-6 évesek már mind ilyen csoportokban vannak. Egyelőre még vegyes a felhozatal, az iskola előkészítő tartozhat az óvoda vagy az iskola hatáskörébe is, de tolják el az iskolák felé, általában már helyileg is az iskolák épületében vannak ezek a csoportok.