Egy "átlag A4-es" finn óvodai csoport személyzete 1 fő óvónő és 2 fő gyermekgondozó. Vegyük elsőként az óvónőket, akik lehetnek egyetemen végzettek (5 éves képzés), és főiskolai szinten végzettek, az ő diplomájukban nem az óvónő szó szerepel. Ez a képzés a szociális ellátásokról szól és bachelor fokozatú diplomát kapnak a hallgatók. A választható szakirányok közül, az egyik a korai nevelés. Ők lesznek aztán az óvónői munkakörben dolgozó sosionomi-k (nincs rá magyar szó). Ez 3 és fél év alatt főiskolán megszerezhető diploma.

Velünk párhuzamosan dolgozik az óvodai gyógypedagógus (finnül röviden VEO), hozzá több óvoda is tartozik, bár szerintem van egy limitje, úgy sejtem 7 vagy 8 csoportnyi gyerek a maximum. Ez a képzés egy éves, de előfeltétele egy óvónői vagy a már említett másik szociális diploma, ugyanazzal a szakiránnyal. A mi VEO-nk elég sok időt tölt az ovinkban, mert nálunk van integrált csoport, és azokat a gyerekeket többet és alaposabban meg kell figyelni és dokumentálni. A VEO-t hívjuk, hogy "vizsgáljon meg" egy gyereket, mert/ha gyanítunk valamit nála. Ő egy fél napot velünk tölt, különböző helyzetekben (irányított foglalkozás, öltözködés, étkezés) megfigyeli a gyereket, esetleg külön elviszi, felméri pl. a nyelvi szintjét és a végén visszajelzést ad az óvónőnek. (Aki később velünk is megosztja, amit hallott, vagy éppen a gyermek szüleivel.) Szerintem nagyon jó, hogy egy óvodai gyógypedagógus minden gyermek és dolgozó számára (előzetes egyeztetés után) bármikor elérhető. Általában míg velünk van a csoportban a többi gyermeket is megfigyeli, mindenkiről tud és néha később és kérdez róluk, vagy javasolja, hogy mit erősítsünk nála. (Például, használjuk kevésbé a jelnyelvet, és ismételtessük vele a szót, amit hallani szeretnénk tőle. Mert már elmúlt 3 és fél éves, és a beszéd irányába kéne tolnunk finoman.)

Az integrált csoport speciális igényű gyermekeihez rendszeresen járnak fejlesztő pedagógusok délelőttönként. Ezek nagyjából fél órás foglalkozások, amikor külön el tudnak vonulni az adott gyerekkel egy kisebb helységbe, vagy éppen a tornaterembe.

Ezen kívül az olyan családok, ahol mind a 2 szülőnek más az anyanyelve, mint a finn, igényelhetnek anyanyelvi oktatást gyermekük számára. (Mivel a nyelv az identitásunk fontos része.) Ezek a foglalkozások 4 éves kortól vehetőek igénybe és egy oktatási félévben 10 alkalommal jön (heti egyszer) az (anya)nyelvtanár. (Érdekesség: minden olyan nem finn anyanyelvű lehet anyanyelvtanár Finnországban, aki az anyaországában felsőfokú végzettséget szerzett bármilyen szakon. Tehát például én is lehetnék itt „magyar nyelv tanár”, csak nincs annyi magyar gyerek, hogy ebből megéljek.)

Egy reggel a dolgozók pihenőjében, mikor egy kolléganőnek névnapja volt.

Már említettem a segítőt (asszisztenst), aki a csoportban dolgozhat. A város által üzemeltetett óvodákban mindenhol van, magánoviban sehol nem láttam még. Dolgoztam olyan 4 csoportos intézményben, ahol 2 csoportban is volt 1-1 és még volt egy „közös” is, aki minden héten másik csoportban segített. Ezek a dolgozók lehetnek állandóak, de lehetséges, hogy csak egy oktatási évre kapnak munkát, gyerekszámtól és a csoport összetételétől függően (például egy viselkedés zavaros gyerek elkezd a csoportba járni). Ha nem speciális igényű gyerekekkel dolgoznak, akkor adott esetben még az is lehet, hogy a segítőnek semmi ilyen irányú végzettsége nincs, csak például tervezi, hogy ezt a szakmát tanulja majd a jövőben. Persze nekik is vannak képzések, de sokan munka mellett végzik el az iskolát, pláne, ha mondjuk egy idős ember vagy egy speciális igényű gyermek mellett beleszeretnek ebbe a szakmába. A jó segítők aranyat érnek, de találkoztam már sok olyannal, aki… hát nem aranyat ért. Az ő képzésük fél éves-8 hónapos, sokszor viszont csak 6 órát dolgoznak egy nap. Ez egy nagyon tág munkakör és képzés, például a pedagógiai asszisztensek is dolgozhatnak óvodában is. Természetesen a felelősségi körük (ahogy a fizetésük is) sokkal kisebb/alacsonyabb, mint az óvónőké vagy a gyermekgondozóké.