Töredelmesen bevallom, azért nem írok blogbejegyzéseket, mert olvasok. Szó szerint éjjel-nappal, mivel még mindig nem alszom túl jól, és mivel rákattantam az északi krimikre, amik nem ringatnak álomba 3 oldal után, mint egy (akármilyen jól megírt) szakmai könyv. (Ha valakinek éppen nem lenne olvasnivalója, és szereti a krimiket, ajánlom Arnaldur Indridason (izlandi) és Camilla Läckberg (svéd) műveit.
Számtalan finn gyerekkönyv készül minden évben, a legnépszerűbbek közül a személyes kedvencem a Tatu és Patu, magyarul is elérhető
Finnországban a kultúrának fontos része az olvasás, a könyvtár és a könyvtárba járás. Az, csak egy dolog, hogy a településeken áthaladva mindenhol fellelhető egy-egy útjelző tábla, hogy merre van a könyvtár, de többek között könyvtár autó is jár a legtöbb helyen, és az ovisokkal úgy járunk könyvtárba, ahogy az erdőbe, vagy a játszótérre. Emlékszem, mikor elkezdtem Hämeenkyrö-ben finn nyelvtanfolyamra járni a népfőiskolára (mert ilyen is van még egy tízezres településen IS), elég hamar beírattak minket a tanáraink a könyvtárba (blogbejegyzés anno, kb. a közepén van a könyvtárról szó), és azóta is az az olvasói kártyám van, bár kódot hozzá már többször kellett kuncsorognom.
Felülnézetből a Metso - ugye látszik a fajd?
A tamperei főkönyvtár neve Metso, azaz siketfajd, a nevét a formájáról kapta. Tavaly augusztus és idén február között havi rendszerességgel fordultunk itt meg a gyerekekkel, mint délelőtti kis kirándulás. Felpattantunk a kettes buszra (egyelőre az egyetlen elektromos busz a városban) az ovi előtt, keresztülmentünk a belvároson, és a könyvtár előtt leszálltunk. Természetesen mindig volt a gyerekkönyv részlegen más ovis csoport is. Ilyenkor a gyerekek szabadon vehetnek ki könyveket a tárolókból (az óvodás korúaknak még nem polcról kínálják az olvasnivalót), és telepedhetnek le bárhová olvasni. Vagy éppen kérik tőlünk, hogy olvassuk fel nekik a kiválasztott könyvet, ahogy az oviban is teszik nap mint nap. És persze fejenként 1-1 könyvet ki is kölcsönzünk az óvoda saját olvasói kártyájára. (Igen, nagy IKEA-s szatyorral járunk a könyvtárba, és 30-35 könyvet szoktunk oda-vissza cipelni.) Általában fél-háromnegyed órát töltünk a könyvtárban, ami alatt nem minden gyerek lapozgat szépen csendben ücsörögve könyveket (legalábbis nem a 2-3 évesek :), a csoport minimum fele az odakészített játékokkal játszik, vagy a sátorban bujkál, esetleg 2 percig mesét hallgat a sok-sok fejhallgatóból, ami a kis székekhez van. (Itt lehet virtuálisan körbenézni, jobb oldalon a nyílra kattintva az egész könyvtár bejárható, jobb fent egy legördülő menüből meg egész Tampere.) A legjobb, hogy minden alkalommal, amikor a könyvtárban járunk, van olyan gyerek, aki rábök egy könyvre, hogy ilyen nekik otthon is van. Illetve minden könyvtári kiruccanás után van olyan gyerek, akit úgy visznek haza, hogy: „tényleg ma mentetek könyvtárba, kedden emlékszel apával mentetek”. A főkönyvtáron kívül 10-12 másik könyvtár is található Tamperében, mivel sok kerület messze esik a központi Metso-tól.
A székek a fülhallgatókkal
Az óvodába visszatérve aztán ezek a gyerekek által választott, kikölcsönzött könyvek egy nagy kosárba kerültek a belső előtérbe, ahol minden gyereknek mindig elérhetőek voltak. A nevelők legtöbbször a csendespihenő végén, a már ébren lévő gyerekeknek olvasnak, illetve a délelőtti és délutáni szabad játék során igény szerint annak, aki kéri. A reggeli kör padjai mellett is van egy négy részes tároló, ahonnan a gyerekek a szabad játék alatt, illetve az ebéd előtti mese előtt veszik ki, és nézegetik a könyveket (míg mindenki odagyűlik a kézmosásból, kinti játék utáni vetkőzésből). Minden csoportban, ahol eddig dolgoztam volt a gyerekeknek elérhető közelségben egy nagy rakás könyv, a csoport életkori összetételének megfelelően.
A könyvtári látogatások mellett a könyvtárbusz is hoz nekünk havonta egy láda könyvet. Ennek egyik „trükkös” része, hogy ki kell állni az út mellé fogadni a buszt (mert nem tud beállni az ovi elé), valamint két dolgozó kell, hogy kicipelje a ládát, és be, amit cserébe kapunk, a másik, hogy a könyvtárbusz érkezése előtt úgy kell összevadászni a könyveket az egész ovi területén. A könyvtárautó (vagy mozgó könyvtár) egyébként nagyon klassz dolog, még Hämeenkyrö-ben láttam belülről. A funkciója vegyes, egyrészt ugyanazt szolgálja, mint a mi könyvtári kirándulásaink, hogy megszerettesse az olvasást, a könyveket a gyerekekkel (amikor pl. rendezvényeken, mint egy stand odaáll), másrészt ugyanúgy lehet kölcsönözni könyveket, csak a könyvtár maga házhoz jön. Vagyis ovihoz, idősek otthonához, stb. Tamperében (és még 3 környező településen) 2 busz jár, a nevük Kustaa és Roosa, az útvonaluk és a megállóik egy weboldalon vannak feltüntetve, és FB oldaluk is van. Érdekesség, hogy mozgó könyvtárak 1913-14 óta léteznek és működnek Helsinki környékén, és 1960-tól kezdtek elterjedni egész Finnországban.
Az egyik tamperei könyvtárbusz, a központi tűzoltóság épülete előtt
A könyvek tehát szorosan hozzátartoznak a mindennapjainkhoz az óvodában. Van, mikor otthonról kell saját könyvet behozni, és van, mikor mi megyünk a könyvekért. Semmi túlzás nincs abban, hogy egy Finnországban felnövő gyermek napi 4-5 almalommal minimum könyvet vesz a kezébe, 2 éves korától kezdve. Nekem a kedvencem a földön fekve könyv nézegetés a gyerekekkel, más kolléga simán fél órát ül és felolvas a gyerekeknek (akik persze cserélődnek körülötte közben). Minden nap olvasunk könyvet nekik ebéd előtt, és sokszor a csendespihenő szobában is, elalvás előtt. Ha éppen várniuk kell egymásra, vagy le kell ültetni a csoportot 5 percre, a könyvek mindig ott vannak kéznél, hogy lefoglalják őket.
