Röviden arról, miért „volt munkahelyem”, ugyanis erről készülök majd hosszabban is írni. Augusztus 3-án kezdek a végleges helyemen, a Kanyon oviban. Viccesek ezek a nevek magyarra fordítva (pláne, hogy minden birtokos esetben van, szóval a kanyonnak az ovija a precíz fordítás). A munkaadóm továbbra is Tampere városa lesz/marad, mint ahogy volt is az elmúlt másfél évben, de most már határozatlan idejű szerződésem van. Néha gondolkodom rajta (mivel a tanulóidőmmel együtt 10-12 oviban megfordultam már), lesz-e ennél jobb ovi ahol dolgozom, mint az Északi ovi volt az elmúlt évben.
Könnyebb csoportot/helyeket láttam már, de jobbat (még) nem. A nevelés színvonala kiemelkedően magas, de néha (főleg az elején) úgy éreztem túl sok plusz munkát, erőfeszítést is vár a dolgozóktól. Aztán kiderült, hogy amit én itt látok, az semmi… ööö… oké. Látnátok (ti itt dolgozók), más ovikban mi megy. És, persze a szülők sem tudják, mekkora szerencséjük van ezzel a hellyel. (Hacsak nem másik intézményből hozták el a gyereküket. Ami ritka, hiszen az -elvileg- ugyanolyan színvonal miatt mindenki a lakóhelyéhez legközelebbi óvodába és iskolába íratja be a gyermekét.)
Először is, amit máshol nem láttam, ide többször is jött meghívott előadó. Egyszer egy Hegedűs Viivi és a barátnője (videó itt, be kell valljam, nem vagyok nagy barátja ennek a típusú zenének :S) adott egy 30-40 perces műsort az egész ovinak. És, meglepetésemre az összes 3 év alatti és az integrált csoport tagjai is végig tudták ülni. Aztán pedig a jelenleg 63 éves Jukka Tapio "J." Karjalainen érkezett hozzánk, aki gyerekdalokat, néha egyenesen rock-ot játszott, nagy buli volt. (Itt egy dal a majom zenekarról.) Nem tudom ezek az előadók mennyibe kerülnek egy órára, amit összesen az oviban töltenek, sem azt, ki fizet ezért.
Volt még más külsős „fellépőnk” is, legalábbis, a mi csoportunkba havi egyszer jött Tuija, aki egy idős néni, régen óvónő volt. Ő énekelt nekünk, meg játékokat játszott a gyerekekkel, sőt az első momentum mindig egy mese volt, amit papír vagy filcfigurákkal, esetleg a kivetítőn mutogatott meg, játszott el. Általában az évszaknak/közelgő ünnepnek megfelelő volt a „műsor” tartalma. A gyerekek főleg az éneklős játékokat szerették.
Az esemény előre ki is lett plakátolva az oviban
Sokszor volt olyan is, hogy a dolgozók öltöztek be, keltettek életre egy karaktert. (Persze, nem én, csakis a régi motorosok… jut eszembe, a dolgozók 80%-a tizen plusz éve ebben az oviban dolgozik, négyen-öten több, mint 20. Ez itt Finnországban, nagyvárosban eléggé ritka. Sokan módosítanak pályát, vagy csak másik oviba mennek dolgozni. Az én első műszakpárom is, Jaana decemberben „áttette a székhelyét” a főnök legnagyobb, és részben még Montessori elveken működő ovijába.) És, ha már Jaana, az egyik ilyen „belsős” buli a Touho és Sössö volt, amikor Jaana és Piritta (a két legviccesebb kolléganőm) öltözött be gyereknek. Hát, már a bevonuláskor folytak a könnyeim a nevetéstől, ugyanis Jaana (aki 60 év fölötti) beült az egyik dupla babakocsiba, ebben tolta be Piritta. Ezek után gyerekek és felnőttek számára egyaránt vicces beszélgetést folytattak, aminek némi oktató jellege is volt, pl. hogy miért kell fényvisszaverőket viselni így télen, amikor reggel és délután is sötétben közlekedünk. Sajnos ez az utolsó fellépésük volt, Jaana távozása miatt, viszont pont ezért igazi party volt a végén, lufikkal és konfettikkel, Jégvarázs performance-szal-zenével, tánccal, óriási volt. Mondjuk, ehhez kell két ilyen ember.
Íme a híres páros, és a dupla babakocsi (A kép minőségéért elnézést, nehéz volt munka közben fotózni)
A másik ebben a kategóriában a Mafalda és Mifalda produkció volt, amikor a nyugdíjba vonuló Vappu és a vezető óvónő Miina alakította Mafalda jósnőt és Mifalda-t a segédjét, és elmondták, milyen lesz a 2020-as év. (Most jut eszembe a koronáról egy szót sem ejtettek…) Ennek bevezetője egy víz alatt színes füstöt okádó golyó volt, sejtelmes zenével. Naná, hogy mindenki imádta a sötét januárban… Majd a négy csoportból 3-3 gyerek Mafalda (Vappu) elé járulva egy-egy kis tálkát felfordíthatott, ami alatt valami pici játék volt, pl. bicikli, amiből a jósnő megmondta, hogy idén sok szabadtéri játék és aktivitás van kilátásban. Ez is egy szuper péntek délelőtt volt. A nagyobbaknak nem volt újdonság, mert minden januárban színre lép Mafalda és Mifalda, de úgy láttam mindenki ugyanúgy élvezi, mint én, aki először vettem részt a misztikus programon.
Minden pénteken délelőtt összegyűltünk az óvoda tornatermében, ahol az éppen soron következő csoport adta elő, az addig megtanult dalokat, játékokat. Vagy, bemutattuk a műsorunk, amit a karácsonyi ünnepségre készítettünk. Ilyenkor tehát az egész ovi együtt énekelt, és játszott kb. egy órát. Ilyen közös éneklés más helyeken is van, de maximum havonta egyszer, nem minden héten. Pedig nagyon erős összekovácsoló ereje van. Én sokszor elcsodálkoztam az integrált csoportban milyen magas minőségű munka folyik, mert hétről hétre lehetett látni miben fejlődtek a gyerekek. Ugyanez igaz a 3 év alattiak csoportjára is. Az egyik sokat hallott pénteki dal az északi fény tánc címmel itt meghallgatható. Itt pedig a karácsonyi műsorunk egy száma a Három kecske, a vezető óvónőnk, Miina előadásában. Nyilván, aki nem beszél finnül, csak nézzen, hallgasson bele, mit dobtak össze a kollégák, mikor „unatkoztak” az egyik korona alatti csendespihenőben :)
Finnországban február 14-én nem a szerelmeseket, hanem a barátságot ünnepeljük. Erre a napra az ovi összes belső ajtaját kinyitottuk és a gyerekek majdnem teljesen szabadon bármerre mehettek. Mivel az óvoda egy emeletes ház aljában van, gyakorlatilag téglalap az alaprajza. Az egyik végén a tornaterem, itt a lehető legtöbb eszköz felhasználásával egy akadálypálya volt a gyerekeknek építve (felhasználva a 2 odavezető folyosót is). Mellette a mi csoportunkban az óvónőnk, Carla goffrival vendégelt meg minden gyereket, tejszínhabbal, lekvárral, és sokaknak egynél több is jutott. (Volt, akit innen vittem el ebédelni az ovi másik végébe. Biztos sokat evett a goffrizás után:) Középen a 3 év alattiak csoportjában diszkó és arcfestés várt mindenkit, míg az integrált csoportban rajzolni, színezni, alkotni lehetett, és a gyerekek papírra körberajzolt, kiszínezett, és kivágott kezéből a tornateremben később egy nagy szívet raktunk ki. Leírva egyszerűnek és rövidnek tűnik, de nem semmi felfordulás volt :D
Karácsonyfadísz, az egyik "termékünk"
Tartottunk karácsonyi vásárt is, ahol 50 eurocentért meg 1-2 euroért árultuk a gyerekekkel készített kis apróságokat. Volt karácsonyfadísz, „képeslap” (kis túlzással, hóembereket ragasztottak rá a gyerekek), és forró csoki „csomag”, porral, és díszítésnek pillecukorral meg azzal a piros-fehér cukorbottal. Kiváló apró ajándék. Minden csoportnak volt saját asztala, és középen is volt két külön asztal a süteményeknek, amiket szülők vagy a dolgozók önszorgalomból csináltak. A befolyt összeget aztán a csoport használta fel pl. kirándulásokra. Az integrált csoport meg a nagyok nem tudom mennyit „kaszáltak”, a nagyoknál a gyerekszám (23 fő) miatt lehetett nagyobb az összeg, az integrált csoport Kati gyerekgondozója meg óriás cukrász, hetekig sütöttek a gyerekekkel. És csodás volt az asztaluk is.
Tombola "kirakat" a karácsonyi vásáron
A végére hagytam azt a programot, amit láttam már más oviban is, a kielisuihku, azaz nyelvi zuhany. Ez egy egyszeri, játékos foglalkozás a gyerekeknek angolul. (Más nyelven is lehet, de itt Finnországban kb. nemhivatalos második nyelv az angol. A hivatalos második nyelv a svéd, de azt sokkal kevesebben beszélik.) Ebből a zuhanyból már láttam jobbat, ez a 2 fiú, olyan volt, mintha életében először csinálna ilyet/óvodást sem látott sokat. A gyerekek nem is annyira szerették, élvezték. Sebaj, egy programnak ez is jó volt. Később a gyerekek nagy része (ha nem az összes) úgyis meg fog tanulni angolul.
Mikor egyszer a sütésmániás Kati „panaszkodott” arról, hogy mostanában semmi extrát nem csinálnak a gyerekekkel, meséltem neki arról, hogy más ovikban mi a helyzet. Ő azt mondta, a régi főnöknőjük ezt meg még ennél többet is várt el, illetve ez volt a normális. Igazából a poszt arról szól, mennyi különleges program van ebben az oviban, a nevelés minősége pedig nem ettől (vagy nem csak ettől) olyan jó itt. Hanem, hogy a programok, élmények mellett mennyire professzionálisan állunk hozzá a gyerekekhez, mekkora türelemmel, szeretettel, és igazán ismerve a gyermeki lélek sajátosságait, segítjük őket, hogy megtanuljanak egyedül „működni”. Hagyjuk őket növekedni, mindig pont annyit és ott segítve ahol kell. Egy kissé pátoszos lett a vége, de én is nagyon sok segítséget kaptam tőlük, és sokat tanultam ebben az oviban.
