Előre szólok, mindenki kapaszkodjon meg, ez itt nem olyan, mint Magyarországon. Vagyis általában nem. Említettem már, hogy itt is több a gyermek, mint az óvodai férőhely, így akik megtehetik várnak, akik nem, azok más megoldás után néznek.
Az első élményem a beszoktatásról még au-pair-ként az volt, hogy az akkor 14 hónapos kislányt az anyukája kedden és pénteken 1-1 órára elvitte az oviba, aztán uccu neki, hétfőtől napi 7-8 órát ott volt. Nyilván gyerekfüggő is. Vagy anyafüggő, hallottam ex-kolléganő/barátnőtől, hogy náluk egy anyuka rendszeresen hazaviszi a 2 lányát az oviból reggel, ha sírnak. Hát, izé… ezt mi dolgozók meg tudjuk ám oldani és nem sírnak napi 4-5 órát a gyerekek a felügyeletünk alatt. Persze sokat nem tehetnek barátnőmék, mint hogy finoman jelzik, hogy hagyja ott a (síró) gyereket nyugodtan. Maailma ei kaadu, nem dől össze a világ.
Az egyik magánovi csoportszobája (sajna gyerekek nélkül, mivel itt is döbörög az adatvédelem)
És emlékszem az első magánóvodai napomon frissen végzettként, a csoportba belépve nem értettem, hogy a kanapén ücsörgő férfi az itt dolgozik-e, és ha igen, vajon milyen munkakörben. Mert addig még nem nagyon láttam ilyet, hogy az apuka egész délelőtt a csoporttal van, mert a gyerekei éppen „beszoknak”. De, a magánovi az mindig más.
Nos, akkor a sztorizás után lássuk, hogyan zajlik ez általánosságban itt, ahogy én a legtöbbet láttam. A gyermek egy szülővel (nagyon ritkán mind a kettővel) eljön bemutatkozni a csoportba. Ekkor a csoport BIZTOSAN máshol van, hogy a beszokós gyereket ne sokkoljuk le :). Általában az udvaron a csoport, bent az új gyerek, a szülővel és egy dolgozóval a csoportból, ez úgy illik, hogy az óvónő legyen. Aki összebarátkozik a gyerekkel, megmutatja a csoport helyiségeit, beszél a pedagógiánk főbb pontjairól, a gyerek közben játszik azzal, amit a csoportban talál, és az óvónő meg a szülő átveszik, kitöltik a gondozási szerződést. Ebben vannak a gyerek, és a szülők adatai (az általuk beszélt nyelvek és a vallási hovatartozásuk is), az hogy ki viheti el az oviból és esetleg milyen allergiái vannak, stb. Aztán megegyeznek, mikor kezd a gyerek az oviban, és addigra kijelölünk neki öltöző szekrénykét, ülőhelyet, ágyat, stb. És ennyi a beszoktatás. Kisebbeknél szerencsésebb esetben a szülő az első héten csak délelőtt hozza be és hagyja ott a gyereket 8-12-ig. De, láttam olyat is egy 10 hónapos babával, hogy eljött a 2 szülő a gyerekkel, kb. egy órát a csoporttal voltak, majd elkezdték behordani a gyereket a megbeszélt naptól kezdve. Igaz, csak heti 3 napot, és csak napi 4 órára. És szerencsére ez a baba is egy alapvetően nyugodt, elégedett gyerek volt. Kivéve hogy csak 30 percet aludt, szóval, míg a többiek 2-2 és fél órát húzták a lóbőrt, a kislány kézben vagy kocsiban részt vett velünk megbeszéléseken, kávézásokon.
Az elmúlt egy évemet (nagyrészt) ebben a szobában töltöttem
Ami érdekesség még, hogy sokszor megjelenik a listánkon egy gyerek neve, majd soha többet nem érjük el a szülőket, és nem kezd el a csoportba járni a gyerek. Olyan is volt már, hogy a kislány és az anyukája eljött bemutatkozni, aztán később mondták, hogy mégsem fog hozzánk járni. Ezek valószínűleg abból is adódnak, hogy sokan messzebbről hozzák a gyereket és amint van szabad hely közelebb, mégis oda íratják be a gyermeket, érthető módon.
Persze azt nem mondanám, hogy az első hetek nem nehezek a beszokós gyerekekkel, de hát, azért vagyunk ott, hogy megkönnyítsük nekik, és megtanítsuk a szokásainkra, már amit nem les el magától. Túl nehéznek nem mondanám a folyamatot. Minden gyerek másképpen megy át rajta, de ahogy anyukám mondta mindig, a gyereknek a gyerek a társasága. Nekik ez a természetes közegük. Az óvodai dolgozók általános tapasztalata, hogy 2 éves korig könnyebb beszoktatni, mint az után.
