Ebben a kérdésben gyerekkoromban erősen érintett voltam, ugyanis vannak emlékeim arról, hogy ÉN vagyok az a gyerek, aki nem akar aludni a csendespihenő alatt, de legalább még nyugton sem fekszik az ágyban. Sőt, arra is emlékszem, hogy kézen fognak és átvisznek másik helységbe, míg a többiek szépen masíroznak be aludni.
Herra Hakkarainen, egy híres finn mesefigura, aki alva jár és mindenféle kalandokba keveredik alvás közben
Érdekes módon ez mára, óvodában dolgozóként a visszájára fordult, azt nem mondom, hogy idegesít az olyan gyerek, aki nem alszik, inkább csak feleslegesen sok energiát rakok abba, hogy minden gyerek megnyugodjon és aludjon. Persze ebben a tekintetben sokat változott a világ, és mostanság divatos megmondani, „kiadni az ukázt” a nevelőknek, hogy melyik gyerek mennyit alhat.
Jobb esetben ez 1-2 gyermek a csoportból, rosszabb esetben 5-6, azaz a csoport harmada is akár. És félreértés ne essék, pontosan tudom, hogy van olyan gyerek, aki nem, vagy kevéssé igényli az alvást ebéd után, hiszen én magam is ilyen voltam. Még csak az sem zavar, hogy nekünk nevelőknek nincs 2 óránk „csendben, a gyerekek nélkül”. Engem az zavar, mikor olyan gyerekeknél kérik, hogy megadott időt alhatnak csak, akiknek láthatóan igénye lenne erre minden nap, és érezhetően a szülők kényelmét szolgáljuk azzal, hogy a gyerek nem alszik eleget a csendespihenő alatt, este viszont, korán ágyba lehet dugni.
Mielőtt az „internet népe” nekem esne, álljanak itt konkrét példák. Az első helyen ahol dolgoztam (a legnagyobb finnországi magánóvoda lánc egyik ovijában), a csoportunkban 3 olyan gyermek volt, akik csak 30 percet alhattak, és egy kislány, aki 45 percet. A fél órások közül a két 3 évest úgy kellett kitépni az ágyból (mert hát, őszintén… 30 perc??? felnőttnek esetleg elég egy kis frissítésnek, de egy 3 éves gyereknek???), a kisfiú még csak-csak magához tért, de a kislány rongybaba módjára omlott valamelyik gondozó ölébe vagy vállára. A 4 éves kisfiú általában el sem aludt, de ha igen, és fél óra után felkeltettük, akkor egy órát képes volt sírni és üvölteni. De, mind a 3 gyerek szülei igen csúnyán néztek, ha hagytuk őket 30 percnél többet aludni. És csoportunk óvónője lelkesen mondta a szülői értekezleten, hogy igény szerint keltjük fel a gyerekeket, csak mondják meg bártan, mennyit alhat. Hogy ez a saját ötlete volt, vagy az üzletszabályzatban benne van, hogy ebben is szolgáljuk ki az „ügyfél” igényét… ennek nem jártam utána.
A másik magánoviban a legfiatalabb, akkor másfél éves kisfiúnak az alvási idejét szabták meg a szülők 1 órában. Mikor odakerültem még nem volt ez így, a gyermek vígan kialudta a 2-2 és fél órákat, elsőként tettük le, azonnal elaludt, és utolsónak vettük ki a kiságyból, mivel minden reggel ott volt a gyerek a 7 órás nyitásra, és tudtuk, hogy délután 4 után jönnek csak érte. Szegény kisfiúnak beletelt pár hétbe, mire megszokta a rövidebb alvást, és nyűgös is volt, érthető módon. De, este biztosan ágyba lehetett dugni hamar, tippem szerint 7 előtt. Hogy reggel 7-kor ismét leadhassák nekünk.
Itt minden oviban ilyen emeletes ágyak vannak. Ez a kép a korona idején készült, mikor 2 gyereket "őriztem" a csendespihenő szobában
Ezzel szemben szerencsére a város által üzemeltetett ovikban a gondozók erősen kiállnak a gyerek azon joga mellett, hogy pihenhessen. A gyakorlat az, hogy 1-1,5 órát az ágyban kell lennie, ha nem alszik, akkor is. Pihenjen, csendesedjen el, gyűjtsön erőt, hogy estig megint teljes erőbedobással tudjon játszani, szaladgálni. Plusz, csak akkor keltjük fel a szülő által megadott idő után, ha nem kell erőszakkal kiszedni az ágyból. Ha finom ébresztésre, szólításra nem jön, nem erőltetjük. Ez a rendszer működik, rugalmasan állunk hozzá, pl. akiről tudjuk, hogy sosem alszik, utolsóként küldjük be a csendespihenő szobába, de mindenkit hagyunk aludni, pl. egy nagyobb kirándulás után.
És még egyszer: tudom, hogy van olyan gyerek, akinek nincs szüksége, vagy nincs 2 óra alvásra szüksége ebéd után. De, naivan hiszem, hogy minden szülő tisztában van azzal, hogy milyen fontos a gyerek fejlődése szempontjából, hogy legyen lehetősége pihenni és aludni kora délután. Reményeim szerint olvastak cikkeket ebben a témában, reményeim szerint van egy ésszerű esti RUTIN, amit betartva a gyerek szépen el tud este is csendesedni, majd aludni. Tudom, hogy ez sok helyen probléma, és én azt gondolom, a mai gyerekek idegrendszere túl van ingerelve, így ez egészen más kihívások elé állítja a szülőket, mint annak idején, mikor mi voltunk gyerekek és hétfőn még adásszünet volt az egyetlen magyar tévé csatornán, és minden este vártuk, hogy anya mesét olvasson.
Az altatás az ovikban egészen sokféle lehet, voltam olyan csoportban tanuló, ahol a gyerekek azt kérték, hogy simogassam a lábszáruk, lábfejük, mert ők ahhoz voltak hozzászokva, a csoportban dolgozók így altattak. Van, ahol a saját babakocsijában ringatjuk, tologatjuk a kicsit és van, akiknek egész kis „bunkit” építünk plédekből, hogy a fény semmilyen irányból ne zavarja. Olyan is van, aki mellé odafekszünk, ha kell, és amíg meg nem nyugszik, és persze olyan baba is, akit kézben altatunk. De, ebben nem hinném, hogy nagy különbség van a magyarországi intézményekhez képest. (Vagy, inkább remélem, hogy ott is van idő és energia a különleges altatást igénylő gyerekekre.) Többnyire könyvből olvasunk mesét a gyerekeknek, majd valami meditációs zenét teszünk be a CD lejátszóba, vagy a tableten, de sok helyen vannak még mesekazetták és magnók is.
