Amikor először találkoztam ezzel a kifejezéssel tanulóként, még nem nagyon értettem, miről is van szó. De, ez a nyelvi szintemnek volt betudható, nem a tájékozatlanságomnak. Akkoriban még úgy mondta a finn nyelv, hogy fenntartható fejlődés, KEstävä KEhitys, azaz KEKE, ez mára már fenntartható jövő, KEstävä TUlevaisuus, vagyis KETU.

Az ENSZ célkitűzése 2030-ra, a szegénység és az éhezés felszámlása, iskoláztatás, tiszta energia mindenkinek

A gyakorló ápolói képzésen minden tanegység részeként tudunk kellett beszélni arról, dolgozóként mit tudunk tenni a fenntartható jövőért. Általában azt tudtam leírni, hogy:

• lekapcsolom a villanyt, mikor kijövök egy üres helyiségből, és erre tanítom a gyerekeket is (sok olyan helyiségben, ahol csak „megfordulunk” mozgásérzékelős kapcsoló van, szóval nem kell erre figyelni)
• nem használok indokolatlanul sok papírtörlőt kézmosás után, és a gyerekeket is erre tanítom (ez a legnehezebb, ha kicsit kisebb a papír, mint az adagoló, akkor egy 2-3 éves gyerek is egyszerre többet húz ki, a fölösleg leesik a földre, vagy ha akkora a keze, akkor dobja a kukába az egészet)
• szelektíven gyűjtöm a hulladékot, és ezt tanítom a gyerekeknek is (ez működik a legjobban talán, hiszen az ételmaradékot külön gyűjtjük, meg a konyhán minden mást is, a csoportban pedig többnyire papírhulladék keletkezik csak)
• óvom a környezet tisztaságát (a kedvencem az volt, mikor ugyan többször szóltam a gyerekeknek, hogy hagyják azt a sörösüveget ott az erdőben, a bokor alján, csak begyűjtötte az egyik gyerek, én meg azzal a kezemben sétálhattam vissza az ovi elé a szelektív gyűjtőhöz. Szerencsére elég koszos volt, hogy látszódjon nem munka közben iszom)
• amit lehet többször is felhasználok (egyszer egy barna kartont 3 különböző helyen hónapokig használtunk, jó, ebből kétszer fatörzsként dekoráció volt, de akkor is :) Egyébként itt Finnországban nagyon nagy hagyománya van a „turizásnak”, és főleg a babaholmik járnak kézről kézre, de a felnőtt ruházat is számottevő. Nálam van egy határ, pl. volt olyan kislány a csoportban, akinek a bugyijain (is) látszott, hogy használtan vették, fehér helyett szürke szín és nem megfelelő méret. Én azt hiszem ezt azért nem turiból venném.
• minél kevesebb műanyagot használok (volt egy ötletünk a műanyag mentes márciusra, de elvitte a COVID-19. Ennek ellenére a hétfői napokon mikor a gyerekek saját játékokat hozhattak be, sokszor végigvettük, miből készül a játék és a textil meg fa játékoknak nagyon örültünk)
• nem folyatom a vizet feleslegesen (ezt is elég nehéz a gyerekekkel megvalósítani, de a remény hal meg utoljára)
• nem dobom ki, amit nem muszáj, hanem megjavítom (én imádok szétszedni és megjavítani, megragasztani, amit lehet, eddig minden oviban megtaláltam a szerszámkészletet :), a gyerekek meg imádják nézni a szétszedést, szerelést)

Ezekkel az olvadó jégkockákkal szemléltették az egyik oviban a gyerekeknek a sarki jég olvadását és azt, hogy az ott élő állatok élőhelye így eltűnik

Minden oviban van egy felelőse a fenntartható jövőnek, és csoportonként is egy személy, aki felügyeli, hogy az ötletek meg is valósuljanak. A legutóbbi munkahelyemen szerveztek nekünk egy eco ünnepséget, ahol többek között a kicsik a kukásautóról szóló dalt „adtak elő”, a nagyok bemutatták hogyan kell szelektíven gyűjteni a szemetet (egy hétig dobáltunk mindent egy helyre, hogy legyen elég „anyag”), mi pedig a zseblámpáinkkal megvilágítottuk az áramhasználat szabályait.

Egy cikk a szelektív szemétgyűjtésről, amit az óvódába járó egyik testvérpár anyukája írt egy helyi lapba. A cikk címe: hőstett a környezetért

Az óvodák megszerezhetik a zöld zászlót (itt olvashattok róla angolul), ha megfelelnek a kritériumoknak. Ez a projekt főleg a környezetszennyezés csökkentéséről szól. Valamint egy kis füzetkét is kiadtak a fenntartható fejlődés témájában, amiben KeKe egy mókus, sajnos csak finnül találtam meg, ezért nem linkelem.

KeKe mókus azt mondja, van miből választani, ha a fenntartható fejlődést akarod támogatni