Mivel új óvodába (a végleges helyemre) kerültem, az utóbbi négy hét úgy repült el, mintha 2 perc lett volna. Majd erről is lesz szó, de most egy örökzöld téma: mit adjunk a gyerekre? Ez itt Finnországban még trükkösebb kérdés, mint Magyarországon, több szülőtől azt hallottam, a főszabály az, hogy amit a felnőtt (szülő, nevelő) visel plusz egy réteg. (Persze lehet, hogy Magyarországon is ez a „képlet”.) Lássuk, miből gazdálkodhatunk…

(Kedves Olvasó, ha te szülő vagy, és volt/van óvodás korú gyermeked, most eldöntheted melyik csoportba tartozol.) 1. Vannak olyan szekrénykék, amikből kidől a (váltó)ruha, 15 pár zokni, 10 póló, 2 pulcsi, 4 sál, 5 hosszúnadrág, stb. Ezt nagyon nehéz átlátni, és rendben tartani (jobb esetben a szülő időnként rendszerezi), és ami éppen kell, az tuti legalul, leghátul van a szekrénykében vagy hátizsákban. A szekrényből egy óvatlan mozdulatra aláhulló darabokkal az a baj, hogy a gyermek elkezd válogatni, ő most a narancssárga sapkát akarja és a kék zoknit (aminek éppen sehol nincs a párja.) Alfajta: bizonyos darabokból sok van (pl. 8 db hosszú nadrág), másból egy sincs, a gyermek meg jellemzően nem egy ruhadarabra koncentrálja az összekoszolást, vagy az eláztatást.

2. Ennek ellentéte az üres szekrényke, ahol árválkodik egy fél pár kesztyű, egy koszos rövidnadrág és esetleg 3 db kavics, vagy levél, amit a gyerek gyűjtött az oviba jövet. Meg egy üres hátizsák, amiben a gyerek reggel az alvós plüsst hozta. Tény, hogy az ilyen szekrényt könnyebb átlátni, de a „kincstári ruhatárat” erősen igénybe veszi, főleg, ha a kölcsönbe adott (az óvoda nevével ellátott) darabok sosem kerülnek vissza. Természetesen mi kitartóan próbálkozunk szóban és lelaminált figyelmeztető kis üzenetekkel, hogy hozzanak be még váltóruhát.

3. A legritkább típusú szekrényke, vagy hátizsák, amit a szülő heti egyszer átnéz és pont megfelelő mennyiségű ruha van benne, a gyakrabban használt darabokból 2-3 váltás, minden másból egy. Szinte fellelhetetlen alfaj: a ruhák rendszerezve, pl. bugyi, zokni külön zacskóban, vagy zsebben, hogy könnyebben megtalálható legyen. Szóval ez a mi rajtvonalunk, mikor öltözésre, öltöztetésre kerül a sor.

És, akkor a legjellemzőbb ruhadarabok. Én az overált említeném elsőnek. Itt nagyon sokszor ez van a gyerekeken, ebből a ruhadarabból számtalan verzió létezik az igazán vastagtól az egészen könnyűig. Van olyan overál, amit az overál alá adunk a gyerekre. (Jó, csak finnül ugyanaz a szó -haalari- magyarul nem is tudom minek nevezném, aláöltöző talán.) Praktikus, a nagyobb gyerekek könnyen fel-, és leveszik, és nincs kint a gyerek dereka játék, mászás, stb. közben. Szerencsés esetben a méret is megfelelő és nem csúszik fel a gyerek lábszárán, vagy nem kell feltűrni az ujját. (Bár, belátom az állandóan megfelelő méret a gyors növés miatt sokszor lehetetlen küldetés.)

Az overál alatti overál

A másik a sárnadrág, amit sajnos az egyre enyhébb időjárás és sok eső (vagy nedves/gyorsan el is olvadó hó) miatt gyakorlatilag egész évben használunk. Egy jó gumicsizmával és megfelelő gumipánttal a lábrészen elméletileg vízhatlan gyereket kapunk. Gyakorlatilag azonban a víz biztos, hogy utat talál „befelé”, és vetkőzéskor a gumicsizma kívül és belül is nedves, a zokniból és a pamutnadrág szárából meg csavarni lehet a vizet. De, a sárnadrág az manapság a mindennapjaink része. Mindenki utálja felvenni (pláne az overálra), de szükséges. Van sárkesztyű is, ez, ha nem bélelt, akkor kell alá egy másik kesztyű, minimum egy kis kötött egyujjas.

Sárkesztyű és sárnadrág

A fejfedőt említeném még meg, mivel mi itt MINDIG rakunk valamit a gyerekek fejére. Baseball sapka a nap ellen (15 fokos hőmérséklettől), könnyű vékony sapka (10-15 fokban), és ennek vastagabb változatai a hőmérséklettől függően. Nagyon hidegben először egy vékonyabb darab, olyan, mint amit a Forma 1-es pilóták vesznek fel a sisak alá, ami a nyakat is melegen tartja, és arra a vastag sapka. Sokszor ez a vékonyabb darab sálként is szolgál, de van külön sál, vagy inkább nyakravaló is.

A kypärämyssy, a sapka alá húzott ruhadarab. Ebből a szóból hogyan születne olyan dal, mint az Alma együttestől a Mennyi selymes puhaság :)

És, akkor íme egy kis szemléltető rajz, mikor mennyi ruha van a gyerekeken: 

Ez valami régi rajz, amin nincs sárnadrág. Az első négy csoporthoz képzeljük hozzá a vízhatlan nadrágot is, ha az adott hőmérséklethez eső, vagy pocsolya társul.

Olvasói kérdés (D.F.): Miért hagyjuk mi itt a finn óvodákban, hogy a gyereken fordítva legyen a nadrág vagy a póló? Válasz: nem tudom. Mivel ez a tanulási folyamat része, megértem, hogy sok kolléga ráhagyja a gyerekre/nem akarja a sikerélményt csökkenteni egy „kijavítással”/észre sem veszi, stb. Én nem szoktam hagyni, szerintem hosszú távon kényelmetlen, zavaró, de van, mikor a gyerek úgy jön be reggel, hogy a nadrág fordítva van rajta, ilyenkor viccesen megjegyzem, látom ma reggel egyedül öltöztél fel otthon. Nyilván nem egy eget rengető hiba, és itt eléggé szabadelvű a nevelés. Én sem pedantériából „javítok”, hanem megmutatom, elmondom a gyereknek miről tudja melyik a hátsó, melyik az elülső oldal. Azt hiszem ez egyszerűen szokás dolga. Ki így, ki úgy tanítja a gyereknek a felöltözést.