Ahogy a blog első bejegyzéséből kiderült, a finn óvodákban napi 3 étkezés van, reggeli, ebéd és uzsonna. Itt nincsen tízórai, de az ebéd 11-re készen van, a legkisebbek (3 év alattiak csoportja) le is szokott ülni ebédelni ebben az időpontban. A nagyobbaknak általában van még ebéd előtt egy kis meseolvasás, vagy valamilyen rövid foglalkozás, kör.

Kezdjük a reggelivel, ami 8-tól 8:30-ig tart. A szülők felé az a kérés, hogy 8-8:05-re érkezzenek meg a gyermekkel az oviba, hogy fél 9-ig nyugodtan ehessen (és a konyhásnéni napja se ússzon el, hogy a tálalókocsi 9 után érkezik vissza a konyhára). Nem tudom manapság mi a szokás Magyarországon, de itt vannak „csodák”, például hogy a gyerek egy fél zsömlével, fél banánnal, (és a személyes kedvencem) egy kívánatos keksszel a kis kezecskéjében érkezik meg reggelizni (rendszeresen). Engem nem az zavar, hogy a gyerek a mi kínálatunkból már semmit nem kér, hanem hogy a többi gyerek is banánt meg kekszet akar, és a tálaló kocsin lévő kaja 80%-a megy a kukába. (Megkérdeztem, a moslék régen itt is a disznóknak ment, de már nem szabad ezt csinálni, ahogy Magyarországon sem). Ha valakit érdekel, a gyerek miért ennivalóval jön reggelizni: mert így veszi rá a szülő az elindulásra otthonról. A két éves gyereket.

A reggeli kása a vajszemmel

A reggeli egyébként MINDIG kása, azaz finnül puuro. Persze minden nap másból van (zab, rozs, 4 különböző gabonaféle, stb.), karácsony előtt a hagyományos karácsonyi tejberizs (rizskása) van cukros fahéjjal. Ez az egyetlen, ami tejjel van főzve, minden más vízzel készül. A finnek tejet öntenek a kása mellé, és egy kevés vajat tesznek rá (vaj szemnek mondja a finn). Illetve ha előző napról maradt, akkor a konyhás néni odateszi a gyümölcsszószt. Van olyan gyerek, aki mindent IS kér a kására… Érdekesség: itt olyannyira a kása a hivatalos reggeli, hogy a felnőtt finnek túlnyomó része is kását reggelizik. És az idősek otthonában is ugyanez a menü, de, ott mindig van hozzá gyümölcsszósz. Mert a kása jó az emésztésnek, és egészséges reggeli.

A gyerekek az óvodában a kása után kapnak kenyeret is, ami szintén minden nap más, de sosem fehérkenyér. Rozsos, zabos, félbarna, zsömle, stb. A legtöbb csoportnak van pirítója is, és ha a gyerek kéri, akkor a toast kenyeret pirítjuk is neki. Valamint minden reggeli része a gyümölcs vagy zöldség, amit mosva, ha olyan (pl. paprika) szeletelve kapunk meg. Szőlő, paprika, paradicsom, uborka a leggyakoribbak a tálalókocsin. Minden esetben tej van a reggelihez, vagy író, amit itt meglepően sokan isznak. Van olyan gyerek, aki csak azt. A kására is azt kell önteni. Nyáron engedjük, hogy vizet is igyanak, de szinte kötelező a napi 3 pohár tej.

Ha már tej: nagyon sok finn laktóz (17%-a a lakosságnak) vagy tejérzékeny, és itt igen sok opció van a tej helyett (zab-, rizs-, kókusztej) elérhető áron, valamint rengeteg a laktózmentes termék, étel. De, nézzük úgy általában az ételallergiákat. Természetesen itt is orvosi igazolás kell arról, ha a gyermeknek valamilyen ételallergiája, intoleranciája van. A legkülönbözőbb listákat láttam már, lassan talán semmitől nem jövök zavarba. (A legutóbbi csoportomban egy anyai ágon filippínó fiúcska jött egy olyan enzimhiánnyal, ami miatt -leginkább- kék dolgokat nem ehet. És tonikot sem ihat. Hosszasan tanulmányoztuk ezt az enzimhiányt mire megtanultuk mi a tiltott neki. Persze csak nagy mennyiségben, de mi kicsiben sem kockázatunk). Ezeknek a gyerekeknek az étkeztetésére nagyon figyelünk, a konyhán külön edények vannak, a tálaló kocsira elkülönítve kerül fel, saját szedőkanállal, stb. A legáltalánosabb a laktóz intolerancia, a teljesen tejmentes étrend, valamint a vegetáriánus gyermek. (Ennek minden variációját tanították már a képzésen is, lakto, lakto-ovo, halat ehet, mást nem, stb.) Ezekhez jönnek a különböző vallási megfontolásból valamit nem evő gyerekek (pl.disznót, vért). A súlyosan allergiás gyermekeknek, „baleset” esetére van gyógyszer a közelben (anafilaxiás sokk ellen injekció), valamint amíg picik, addig vagy külön asztalnál esznek, vagy elég messze a társaiktól (ha pl. kiborul a tej, akkor a bőréhez se érjen hozzá.)

A gyerekek maguk szedhettek maguknak ételt a korona előtti időkben, felnőtt segítséggel, ha szükség volt rá. Imádtam mikor rizs volt ebédre, és minden második gyerek a szedőkanállal alulról beletúrva az egész csoport (nem kevés) rizsadagjába, katapultszerűen kilőtte a rizsszemeket. :) És amikor egy-egy kívánatos darabért kézzel nyúltak oda. Vagy lenyalták a kezük, és utána fogtak meg bármit a közös ételek vagy edények közül. Az életünk csupa móka és kacagás, azt kell mondjam. Újabban a 3 év alattiaknak is adni kell (majd) lehetőséget, hogy maguk szedjenek. És 3 évestől felfelé már maguk is vajazzák a kenyeret, zsömlét, na, az nagy móka még, mivel 10 gyerekből 8 imád vajat nyalogatni.

Az ebédeknek van egy rendszere: minden héten egyszer leves van, egyszer hal- és egyszer húsmentes étel. Persze, van, hogy a leves a vega (pl. zöldségkrémleves), vagy éppen halból készül (ez a tejszínes lazacleves többnyire). Ebédre mindig van saláta, kivéve a leves napot, amikor gyümölcs van „desszertnek” (banán, alma vagy körte). A salátában legalább 3 különböző zöldség és gyümölcs van. A legáltalánosabb a jégsaláta az szerintem minden nap van. De mellette lehet paradicsom, kukorica, uborka, retek, borsó, vegyes főtt zöldségek, reszelt répa, konzerv őszi- vagy sárgabarack, dinnye, bármi. A finnek nagyon sok krumplit esznek, az óvodában ez főtt krumplit jelent. Nagyon ritkán krumplipürét.

Érdekes fogások a finn konyhából (lásd következő bekezdés)

Megemlítenék pár igen furcsa fogást. Pl. a krumplipüré, darált hússal, tepsiben megpirítva ennek a „dolognak” a teteje. Vagy a spenót palacsinta, amit vörösáfonya szósszal esznek. Tampere város születésnapján a gyerekek véreshurkát kapnak, ami rizs helyett árpával készül (ezt a kaját én amúgy imádom). A répa gombok, meg a rakott makaróni, és a virsliszósz. Ennyi talán elég is ízelítőnek. A gyerekek kedvence egyébként a felsorolt összes fura étel, meg a húsgolyó és a halrúd. Az ebédhez „ropogós kenyér” jár, bár ez a fordítás megint nem adja vissza azt, amit a gyerekek kapnak, és amit imádnak is.

Ropogós kenyér (finnül näkkileipä)

Van, ahol minden étkezés után, de kötelezően ebéd után minden óvodában kapnak a gyerekek fogvédő xylitolt. Ez többnyire körteízű, és minden gyerek imádja. (Más kérdés, hogy nagyon oda kell figyelni, hogy mindenki be is vegye a szájába, és el is rágja. Szoktunk találni a mosdónál a wc-ben, de még az ágyukban is ezekből a kis pasztillákból.)

Uzsonnára néha van szörp, vagy ivójoghurt, esetleg kefír, gyümölcslé. Sokszor valami frissen kisült dolog van, vastag palacsinta, morzsás almás pite zabból, vagy zöldséges táska. Nagy kedvenc a karéliai pirog és a gyümölcsös kissel vagy krémek. Uzsihoz is van kenyér minden esetben és gyümölcs is. Szilva, dinnye, szőlő, körte, stb. (Kivéve, ha gyümölcssaláta az uzsonna.)

Variációk uzsira

A dolgozók kérhetnek ebédet, amit a gyerekekkel egy időben az ő tálaló kocsijukról, vagy külön a dolgozói tartózkodóban esznek meg. Ennek összege majdnem 5 euro/étkezés (levonják a fizetésből, egy a dolgozó által kitöltött űrlap alapján), de többször is lehet szedni, és jár mellé, akárcsak a gyerekeknek a tej meg a kenyér is. A gyerekek is kérhetnek természetesen többször az ételből, erre vonatkozóan nincs limit, esetleg ha a szülő kéri (pl. hogy kevés/kevesebb kenyeret adjunk neki). Egy idő után amúgy is megtanuljuk, melyik gyerek mennyit eszik általában és miből. Ebben is vannak ám nagy harcok. Mivel a gyerek annyit és azt eszik, amennyit, és amit akar, semmit nem erőltethetünk. Bátoríthatjuk, hogy kóstolja meg az ételt, egyen salátát is, igya meg a tejet, de ennyi.

A csoportnak az ételt mi felnőttek rendeljük meg minden nap egy „aromi” nevű programon keresztül, annak függvényében hány gyerek jön másnap az oviba, előreláthatólag. Különös tekintettel az olyan gyerekekre, aki a normálistól eltérő ételt kapnak. Persze sokszor van olyan, hogy a gyerek lebetegszik, vagy a szülő az után jelzi, hogy a gyerek nem jön másnap, hogy már rendeltünk neki ételt. Az ételek listáját (reggeli, ebéd, uzsonna) minden pénteken megkapjuk a következő hétre előre, ebből egy példányt olyan helyre kell tenni, ahol a szülők is láthatják. A konyhai dolgozó a reggeli kását és az uzsonnát, meg az ebédhez a salátát minden esetben ott helyben készíti. Van, amit a mélyhűtőből (nem áll neki reggel 150 db karéliai pirogot legyártani uzsira), de van, amit tényleg teljesen frissen, pl. a vastag palacsintát. Az ebéd egy része mélyhűtve érkezik, nagy műanyag zacskókban (levesek, a szószok a tésztára vagy a krumplihoz, stb.) ami nem annyira étvágygerjesztő, de nyilván így a legjobb. A tésztát meg a krumplit is helyben aznap főzik ki a konyhai dolgozók.