Ott hagytam abba, hogy kitavaszodott, és elkezdtük a nevelés segítése/támogatása tanegységet. A régi kórház épületéből a szociális és egészségügyi kar átköltözött egy szépen felújított épületegyüttesbe a város központjában, így minden mintha varázsütésre jobbá vált volna. Szuper iskolai környezet, érdekes órák, és még finnül is egyre jobban beszéltem/értettem.

A felújított épület. És, igen, nálunk így tavaszodik ki :)

Hogyan lesz valaki Finnországban gyermekgondozó? Számomra nem ez volt a kérdés, mivel már a nyelviskolában is tudták rólam, hogy óvodában szeretnék dolgozni, és közölték, hogy ehhez a gyakorló ápoló (finnül: lähihoitaja) képzést kell elvégeznem. Oké. Beadtam a jelentkezésem 2 helyre, elmentem a felvételire április elsején (a nővérem aznap volt 40 éves, én meg holmi felvételire mentem a buli helyett), a másodiknak megjelölt helyre fel is vettek, és augusztus végén elkezdtem a sulit. Persze sem a felvételi, sem a suli nem volt ennyire „sima liba”.

Finnországban az alábbi lehetőségek állnak rendelkezésre (hozzá kell tenni, itt is minden ovi tele van, szóval kb. a gyerek születésekor el kell gondolkodni hova is járjon majd a csemete):

• Óvoda (magán vagy a város által üzemeltetett)
• Családi napközi (finnül: Perhepäivähoito)
• Egyéb klub (kör, közösség, finnül: kerho)

Most kiderül a blog címében mi az az „óvodai dolgozó”. Tádááá… a foglalkozásom: gyermekgondozó, de gyanítom, Magyarországon ez mást takar, mint amit itt. Például én, amíg nem kezdtem el ezt a szakmát tanulni, egy óvodai csoportba belépve nem tudtam megmondani, ki az óvónő és ki jön más szakmából. Ez egyrészt azért is van, mert itt tényleg mindenki egyenrangú, másrészt mert a hétköznapokban minden a csoportban dolgozó felnőtt végez mindenfajta munkát (ideális esetben). Többek között segítünk az étkezés és az öltözködés során, különböző kreatív és mozgásos foglalkozásokat vezénylünk le, és mindenek előtt gondoskodunk a gyermek testi, lelki és mentális jólétéről, fejlődéséről és biztonságáról. (Oké, ezt netről kerestem ki és fordítottam le, nem így járok munkába minden nap, hogy ezek a szavak lebegnek a szemem előtt.)

Egy "átlag A4-es" finn óvodai csoport személyzete 1 fő óvónő és 2 fő gyermekgondozó. Vegyük elsőként az óvónőket, akik lehetnek egyetemen végzettek (5 éves képzés), és főiskolai szinten végzettek, az ő diplomájukban nem az óvónő szó szerepel. Ez a képzés a szociális ellátásokról szól és bachelor fokozatú diplomát kapnak a hallgatók. A választható szakirányok közül, az egyik a korai nevelés. Ők lesznek aztán az óvónői munkakörben dolgozó sosionomi-k (nincs rá magyar szó). Ez 3 és fél év alatt főiskolán megszerezhető diploma.

Finnországban nincs bölcsőde. Van szó rá (kikerestem anno), de az intézmény már nem létezik. Itt az óvodákban vannak a 3 év alattiak és a 3-5 évesek csoportjai, valamint a vegyes, vagy, ahogy itt hívják: testvércsoportok 1-5 éveseknek, ahová nem feltétlenül testvérek járnak (sőt!), de ez a neve, testvércsoport. Ennyi lenne az életkor szerinti felosztás.

A napirend a finn óvodákban így fest:

6-7:30/7:45-ig (nyitási időtől függően) - gyülekezés egy adott csoportban vagy a tornateremben

8-8:30-ig - reggeli

8:30-10 óráig - szabad játék/reggeli kör, esetleg irányított foglalkozás

10-11 óráig - játék az udvaron, szabadban

11-12 óráig - ebéd

12-14 óráig - csendespihenő, alvás

14-14:30-ig - uzsonna

14:30-tól - szabad játék

15-15:30-17-ig/a zárásig (szintén óvoda függő, ki mikor zár) - játék az udvaron, szabadban.

Az elején szeretném leszögezni, hogy ezek a tapasztalatok egy ember, és egy szakma nézőpontjai. Tehát nem lesz teljes körű, csak amolyan mesélés, hogy nálunk ez hogyan megy. Azt is szeretném elmondani, hogy a finn óvoda (és iskolarendszer is) kissé túl van hájpolva véleményem szerint, vagy inkább úgy mondanám, nem sok értelme van a magyarhoz hasonlítani a pénzügyi források vagy a kulturális különbségek miatt. Itt is vannak kevésbé jól működő helyek és egészen kiválóak is, ahogyan az a későbbiekben kiderül majd. Elsősorban személyzet és működési szokások függvénye ez, nem csak a költségvetésé.

Fontos elmondani azt is, hogy a gyermekek és a gyermeknevelési trendek itt sem mások, mint máshol a világon. És bár a gyerekek egy (relatíve) jobb rendszerben nőnek fel, talán több lehetőséget is kapnak, a végeredményt senki sem fogja tudni megjósolni, nem is lehet. Pl. nem tudnám azt mondani, hogy itt minden gyerek (sokkal) boldog(abb) és kiegyensúlyozott(abb), ezek a dolgok nagyrészt a családból jönnek, és a családok itt is csak olyanok, mint bárhol a világban.

Pár szó rólam: 40 éves (nő) vagyok, 7 és fél éve költöztem Finnországba. Két évig mint au-pair dolgoztam egy egyedülálló anyuka és a két gyereke mellett (az első évről a blog itt olvasható). Majd megtanultam a finn nyelvet és 2 éve elvégeztem a gyerekgondozó tanfolyamot. Dolgoztam magánóvodákban is, de másfél éve már csak Tampere város óvodái között forgok. Mindezekről szó lesz bővebben is, ahogyan az óvodák működéséről, a személyzet összetételéről, és minden másról, ami az ovi kapcsán eszembe jut majd. Magyarországi óvodai tapasztalatom nincs, így megeshet, hogy olyat írok le, ami ott is ugyanúgy működik mint itt, de remélem nem lesz unalmas olvasmány. Szülőként nem tudok nyilatkozni, mivel saját gyermekem nincs egyelőre, de aki szeretne erről olvasni, itt egy Finnországban élő magyar anyuka, és egy magyar apuka bejegyzése.