Mivel új óvodába (a végleges helyemre) kerültem, az utóbbi négy hét úgy repült el, mintha 2 perc lett volna. Majd erről is lesz szó, de most egy örökzöld téma: mit adjunk a gyerekre? Ez itt Finnországban még trükkösebb kérdés, mint Magyarországon, több szülőtől azt hallottam, a főszabály az, hogy amit a felnőtt (szülő, nevelő) visel plusz egy réteg. (Persze lehet, hogy Magyarországon is ez a „képlet”.) Lássuk, miből gazdálkodhatunk…

Amikor először találkoztam ezzel a kifejezéssel tanulóként, még nem nagyon értettem, miről is van szó. De, ez a nyelvi szintemnek volt betudható, nem a tájékozatlanságomnak. Akkoriban még úgy mondta a finn nyelv, hogy fenntartható fejlődés, KEstävä KEhitys, azaz KEKE, ez mára már fenntartható jövő, KEstävä TUlevaisuus, vagyis KETU.

Az ENSZ célkitűzése 2030-ra, a szegénység és az éhezés felszámlása, iskoláztatás, tiszta energia mindenkinek

Röviden arról, miért „volt munkahelyem”, ugyanis erről készülök majd hosszabban is írni. Augusztus 3-án kezdek a végleges helyemen, a Kanyon oviban. Viccesek ezek a nevek magyarra fordítva (pláne, hogy minden birtokos esetben van, szóval a kanyonnak az ovija a precíz fordítás). A munkaadóm továbbra is Tampere városa lesz/marad, mint ahogy volt is az elmúlt másfél évben, de most már határozatlan idejű szerződésem van. Néha gondolkodom rajta (mivel a tanulóidőmmel együtt 10-12 oviban megfordultam már), lesz-e ennél jobb ovi ahol dolgozom, mint az Északi ovi volt az elmúlt évben.

Töredelmesen bevallom, azért nem írok blogbejegyzéseket, mert olvasok. Szó szerint éjjel-nappal, mivel még mindig nem alszom túl jól, és mivel rákattantam az északi krimikre, amik nem ringatnak álomba 3 oldal után, mint egy (akármilyen jól megírt) szakmai könyv. (Ha valakinek éppen nem lenne olvasnivalója, és szereti a krimiket, ajánlom Arnaldur Indridason (izlandi) és Camilla Läckberg (svéd) műveit.

Számtalan finn gyerekkönyv készül minden évben, a legnépszerűbbek közül a személyes kedvencem a Tatu és Patu, magyarul is elérhető

Ebben a kérdésben gyerekkoromban erősen érintett voltam, ugyanis vannak emlékeim arról, hogy ÉN vagyok az a gyerek, aki nem akar aludni a csendespihenő alatt, de legalább még nyugton sem fekszik az ágyban. Sőt, arra is emlékszem, hogy kézen fognak és átvisznek másik helységbe, míg a többiek szépen masíroznak be aludni.

A finn óvodák elég jól felszereltek, és sok minden van, ami alapnak számít, például a 2 darab tablet/csoport, a magasított székek és asztalok, hogy nekünk a dolgozóknak ne kelljen lehajolni, mikor letöröljük étkezés után.

Ilyen építőkockáink is vannak

Ez egy igen aktuális téma, főleg, hogy folyamatosan szó van a második és harmadik hullámról is. Először próbálom dióhéjban leírni hogyan zajlott itt az élet, aztán térek rá az óvodai dolgozókra.

Előre szólok, mindenki kapaszkodjon meg, ez itt nem olyan, mint Magyarországon. Vagyis általában nem. Említettem már, hogy itt is több a gyermek, mint az óvodai férőhely, így akik megtehetik várnak, akik nem, azok más megoldás után néznek.

Ahogy a blog első bejegyzéséből kiderült, a finn óvodákban napi 3 étkezés van, reggeli, ebéd és uzsonna. Itt nincsen tízórai, de az ebéd 11-re készen van, a legkisebbek (3 év alattiak csoportja) le is szokott ülni ebédelni ebben az időpontban. A nagyobbaknak általában van még ebéd előtt egy kis meseolvasás, vagy valamilyen rövid foglalkozás, kör.

Lássunk most ismét egy kicsit szárazabb témát, összegek és számok, brrr. A munkában szoktuk mondani, hogy nem ebből a fizetésből fogunk meggazdagodni. Ékes finnséggel paska palkka (vagyis szar fizetés, amit kapunk, NYILVÁN itten viszonylatban.) Az s-t minden esetben sz-nek ejti a finn, és itt a nyomaték kedvéért meg is lehet nyomni, passszka :D